Az ember szeretné biztonságban érezni magát. Szeretne elégedett lenni. Szeretne megbecsülést kapni. Szeretne boldog lenni az életben, és szereti jól érezni magát!
Csak szeretnénk elérni bármit is vagy vágyódunk is rá? Vágyunk egy bizonyos dologra, de vajon teszünk is érte? Az első lépéseket épp most kell megtenni! Sosem késő elkezdeni, de az idő mégis csak pereg.
Amikor megszülettünk egy teljesen új világba érkeztünk. Csecsemő- és kiskorunkban megvolt mindenünk, gondoskodtak rólunk és szükségleteinkről. Információk áradata ért bennünket, amit megpróbáltunk felfogni, befogadni és megérteni. Állandóan kérdéseket tettünk fel szüleinknek: Miért? Miért? Az mi? Miért?
Ismerős? Elképzelhető, hogy nem is emlékszünk rá, de talán szüleink meséltek róluk. Minden tudni akartunk és megérteni. Kérdeztünk, cselekedtünk. Fejlődni akartunk.
Ne feledjük el, hogy semmi sem sikerült elsőre. Hányszor kellett újra és újra felállni, hogy megtegyük az első lépéseket? És azt, hogy egyedül tudjunk kerékpározni?
Történetem
Emlékeimben van, amikor kézen állást gyakoroltam. Nagyon nehéznek tűnt megtartani az egyensúlyt és önmagában az egész testet is. Addig ismételtem, gyakoroltam, amíg fejlődésem addig jutott, hogy a szobából a konyhába kézen állva mentem ki, ezzel szüleim arcukra is mosolyt csalva.
Emlékszem még az első dekázásaimra focilabdával. Állandóan elpattant a labda a lábamról. Mondogattam, hogy ezt sosem fogom megtanulni, de belül ott volt az égető vágy, hogy igenis meg lehet és akarom. Folytattam is a gyakorlást, sokszor voltam dühös, amikor rekord közelében esett le. Emlékszem a sokáig tartó 86-os rekordom úgy sikerült megdöntenem 150-re, hogy a csúcsom előtt pár számmal egy bravúros mozdulattal tudtam fenntartani a levegőben a labdát, amire nem is számítottam akkor. A sikerélmények ösztönöztek és tovább hajtottak egészen addig, amíg 2008 év nyarán a deka rekordom utolsó megdöntésén hagytam lepattanni a labdát az évszám eszményének átadva.
Váljunk tudatosabbá
Biztos van nektek is olyan dolog a múltban, amiért sokat küzdöttetek, nehéz volt, de sikerült elérni a célt. Milyen érzés volt ekkor, emlékeztek? Mi változott a gyerekkor óta?
A gondolkodásmód. És persze egy csomó más minden is például: kötelezettségek, tanulás, dolgozás, utazás, bevásárlás, takarítás, család, barátok stb. Amit tenni tudunk, az pedig az, hogy ugyanúgy állítsunk fel magunk elé célokat, mint régen, vágyakozzunk rá, és kezdjünk el cselekedni annak módja szerint. Ezzel tudatosabbá téve egész életünket, amivel hatni tudunk magunkra és a környezetünkre egyaránt. A boldogságot nem a végső céllal érjük el, hanem az oda vezető úton éljük meg!
Legyünk picit tudatosabbak és cselekedjünk:
-
tanulás, nem kell félni az új dolgoktól
-
olyan munka végzése amit szívesen csinál az ember, akár függetlenül az anyagi javaktól
-
testmozgás végzése és rekreáció
-
tudatos vásárlási szokások, megfelelő ételek és italok
-
barátok megválasztása
-
közösséghez, csoporthoz való tartozás
Talán nehéznek tűnik, de talán túl egyszerűnek, amit nehéz elhitetni magunkkal. Szeretjük élvezni és habzsolni az életet az öt érzékszervünkön keresztül érő csodás élmények által, amelyek sokszor hátráltathatnak céljainktól és a valódi értékeinktől.
A boldogság eléréséhez alapvető feltételeknek kell teljesülniük:
-
szükségletek kielégítése (éhezés, szomjúság, szexuális vágy, alvásigény...)
-
biztonság (létbiztonság, anyagi biztonság, egészség)
-
szeretet
-
tisztelet és megbecsülés
-
tudás
-
esztétika
-
önmegvalósítás
Ez egy recept is lehetne a boldog élethez, amihez a folyamatos fejlődés, lépésről lépésre való cselekvés vezet. Ha az első lépcsőfok nem stabil, vagy egyáltalán nincs meg, akkor a többi mit sem ér. Gondoljatok bele, ha az ember éhezik és már farkas éhes, vajon fogja érdekelni, hogy milyen új ruhát vásároljon a plázában? Pláne ha szomjúság/kiszáradásról lenne szó, de erről majd egy másik cikkben.
Maradj egészséges
Jól látható, hogy az egészség is egy alapvető, kulcsfontosságú téma, amiben mi saját magunk nagyon sokat tudunk tenni. Egészség nélkül mit sem ér a jó kocsi, szép ház, rengeteg pénz. Az állandó betegeskedésben nem tudjuk élvezni és értékelni a dolgokat. Ha most még nem is, de idővel előjönnek a kis odafigyeléssel megelőzhető problémák.
A kor előrehaladtával természetes módon beindulnak az öregedési folyamatok. Ez az élet rendje. Mi viszont lassíthatunk ezeken a folyamatokon, ha tudatosabban éljük meg a nekünk szánt életet. Itt megjegyezném, hogy nem csak a fizikai testünkre kell figyelni és kordában tartani. Legalább olyan fontos, ha nem fontosabb szellemileg is fejleszteni magunkat. Ugyanis belülről indul minden egyes gondolat, hit, vágy, remény, amely bizony kihat a cselekvésre és a körülöttünk lévő világra.
Végezetül
Tűzzünk ki célokat! Döntsük el, hogy mit akarunk és tegyük meg az első lépéseket!
Jobb később, mint soha. Tartja a mondás helyesen, amit megerősítenék a következővel is:
Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!
